A VIVEGA konyhasó, kálium-klorid, kálium-citrát, ízfokozó E 621, szárított zöldségek és fűszerek: sárgarépa, pasztinák, zeller, vöröshagyma, petrezselyemlevél, fűszerpaprika, őrölt bors, fokhagyma, lestyánlevél, babérlevél, valamint kukorica-keményítő, cukor, magnézium-citrát és antioxidáns E 300 felhasználásával készült.

 

100 g tápértéke

 

Energia	333 kJ	Fehérje	4,0 g
Szénhidrát	7,0 g	Zsír	0,25 g
Na+	17,0 g	K+	20g
Mg+	0,1 g

Tárolás: sötét, száraz helyen, szobahőmérsékleten, levegőtől elzártan. OÉTI-engedély száma: 1470/D

 

Konyhasó: főleg nátrium-kloridból álló (NaCl) álló sókeverék; étkezési célokra használják. A fiziológiás konyhasóoldat ozmotikus nyomása azonos a vérplazmáéval, ezért a gyó­gyí­tás­ban széleskörűen alkalmazzák.

Sárgarépa: latin nevén Daucus carota, kétéves, ernyős virágzatú főzeléknövény. Karó­gyö­kere, többek között, sok A- és C-vitamint, valamint karotint és cukrot tartalmaz.

Pasztinák: Pastinaca sativa, az ernyősök családjába tartozó sárga virágzatú növény. Ma­gyar­or­szá­gon kaszálókon, réteken is megterem. A fehérrépához hasonló karógyökerét le­ves­zöld­ség­ként és takarmányként is hasznosítják.

Zeller: latin nevén Apium graveolens, az egész Földön elterjedt ernyősvirágzatú kul­túr­nö­vény; őse a tengerparti sós iszapban nő. Értékes illóolajat tartalmaz. Megvastagodott ka­ró­gyö­ke­ré­ből, gumójából, salátát, leveszöldséget, köretet készítenek, a leveleit – a metélő-, hal­vá­nyí­tó vagy száraz zellerből – és a szárát zöldségként, ízesítőként fogyasztják.

Vöröshagyma: Régi kultúrnövény, amelyet gyógynövényként is használható. Latin nevén Bulbus, földalatti megvastagodott hajtás. Nagyon sok tápanyagot tartalmazó húsos illetve hár­tyás levélből alakul ki. A magyar konyha fontos alapnövénye, pörköltek, levesek nél­kü­löz­he­tet­len összetevője.

Petrezselyem: fehérrépa, Petroselinum crispum, az ernyősök családjába tartozó, a Föld­kö­zi-tenger mellékén vadon is élő kétnyári növény. Virágba szökkenésekor 1 méter magasra is meg­nő. Karógyökere konyhai zöldségféle, levele fűszer, ételízesítő, gyökere és levele is gyógy­ha­tá­sú (veseserkentő).

Paprika: Capsicum annum, a csucsorfélék családjába tartozó, magas C-vitamin-tartalmú fűszer- és zöldségnövény. Brazíliából származik és számos melegebb éghajlatú országban megterem. C-vitamin-tartalmát Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós mutatta ki. A kalocsai és szegedi piros fűszerpaprika a magyar konyha alapízesítője, de kedveltek a fehér bogyiszlói és cecei tájfajták is.

Bors: a borsfélék családjába tartozó – a Fűszer-szigetekről származó – növénycsalád. A leg­több fajnak olaj­sejtjei vannak, melyek illó- és csípős anyagokat tartalmaznak. A fekete bors a trópusi kúszónövény, a Piper negrum kifejlődött, de éretlenül leszedett és megszárított termése, a fehér bors ugyanannak a növénynek a lehámozott, csonthéjas magja, a zöld bors pedig az éretlenül leszedett sós lébe vagy ecsetbe áztatott termés. A piros bors a cayenne-i bors.

Fokhagyma: latin nevén Allium sativum. A liliomfélék családjába tartozó, Belső-Ázsiából szár­ma­zó ősi fűszernövény. Fűszerként a hagymáját használják; erős szaga a fok­hagy­ma­olaj­ból származik. A népi gyógyászatban érelmeszesedés és magas vérnyomás kezelésére hasz­nál­ják. Baktériumölő anyagot, allicint tartalmaz.

Lestyánlevél:  más néven maggifű, Levisticum officinale, az ernyősvirágzatúak családjába tar­to­zó kedvelt konyhai fűszernövény.

Babérlevél: latin nevén Laurus nobilis, a Földközi-tenger vidékén a keménylombú, örökzöld erdők jellegzetes fája: az ókori görögök és rómaiak a győzelem és a halhatatlanság szim­bó­lu­ma­ként tisztelték. Leveleit manapság fűszerként, gyümölcseit, valamint az abból nyert olajat gyógyításra használják.

Kukoricakeményítő: Latin néven Amylum maydis. A keményítő az emberi táplálkozás leg­fon­to­sabb szénhidrátforrása, a nyál és a hasnyálmirigy fokozatosan bontja le könnyen fel­szí­vó­dó cukorrá.

Cukor: Tágabb értelemben a szénhidrátokhoz tartozó szerves kémiai vegyületek el­ne­ve­zé­se. Megkülönböztetünk egyszerű, tovább nem bontható monoszacharidokat (pl. szőlőcukor, gyü­mölcs­cu­kor) és diszacharidokat, amelyek két monoszacharidból állnak (pl. nádcukor, ré­pa­cu­kor, tejcukor, malátacukor). Az anyagcsere során a cukor oxidálódik, eközben hőleadás mellett a szervezet működéséhez szükséges energia felszabadul; szűkebb értelemben a cukorrépa, a cukornád és egyéb cukortartalmú növények és gyümölcsök nedvéből nyert, glukózból és fruktózból álló, édes ízű és magas tápértékű diszacharid; finomítványa a tiszta szacharóz. A melasz alacsony minőségű cukor.